Cser Enikő Rita Szombathelyről származik. Ott kezdte tanulmányait a Simon István Általános Iskolában, s folytatta a vasi vármegyeszékhely legrégebbi gimnáziumában, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban. Innen vezetett útja Győrbe: a Széchenyi István Egyetemre és a Szent László Katolikus Szakkollégiumba.
Szöveg: Baudentisztl Ferenc
Fotó: Könczöl János
Az már az általános iskolai tanulmányai során kiderült, hogy a reál tantárgyak sokkal közelebb állnak hozzá, s ez tetten érhető volt a gimnáziumban is, ahol a rajztanár speciális módon támogatta az akkor már mérnöki pálya felé kacsingató tanítványát. Tálas József ugyanis megengedte, hogy műszaki rajzokat készítsen, s azok szabályrendszerével ismerkedjen. – A gimnáziumi időszaknak összességében is rengeteget köszönhetek, mivel kivétel nélkül szakmailag és emberileg is példaértékű személyiségek álltak velünk szemben a katedrán – mondja Cser Enikő Rita, aki pozitívumként élte meg azt is, hogy a tanári karnak köszönhetően az osztályuk igazi csapatként élhette meg azt a négy évet. – Őri Imre osztályfőnök nevét külön is megemlíteném, aki óraadóként a Berzsenyi Dániel Főiskolán is tanított, s talán emiatt felnőttként kezelt minket, így a kémia mellett az életre is nevelt bennünket. S hogy érzékeltessem, mennyire támogatták a diákokat, arra jó példa Horváth Imre énektanár. Mivel látta rajtam, mennyire zavar az énektudás hiánya, a nagyszünetekben addig gyakoroltatott, hogy a végén énekkaros lettem. Aztán széchenyis hallgató, mivel az érettségit követően 2007-ben sikerrel felvételiztem a győri egyetem mechatronikai mérnök szakára.
Egy gimis osztálykirándulás alkalmával Győrbe jöttek, ahol a Mosoni-Duna és a Rába összefolyását látva rögtön azt érezte, neki ebben a városban kell majd élnie. Ebben megerősítették a barátai is, akik közül többen akkor már a Széchenyi-egyetemre jártak, s tapasztalataik kivétel nélkül pozitívak voltak. – Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó volt a példaképem, mivel én magam is úsztam, innen a vízhez való szoros kötődésem. Cserkész is voltam, s mivel annak keretén belül egy őrsöt irányítottam, a képzés iránti vágy is megfogalmazódott bennem. A szüleim a tanári pálya helyett finoman terelgettek a mérnöki vonal irányába, amiért utólag is hálás lehetek nekik. A választásom azonban mégsem lett maradéktalanul tökéletes, mivel be kellett látnom, hogy a szakból az informatikai rész nem komfortos számomra. Úgy aposztrofáltam, hogy mechatronikai mérnök gépész, villamos és informatika kohéziójából nekem a gépész jött be igazán, így aztán ezt folytattam. Ennek megfelelően 2009-ben újra jelentkeztem a győri egyetemre, akkor már kizárólag gépészmérnök szakra. Bár bizonyos kreditet elfogadtak, végeredményben elölről kellett kezdenem a tanulmányaimat. Közben a három évvel fiatalabb testvérem is követett Győrbe, ám ő a gazdálkodás és menedzsment szakot választotta, viszont egy kollégiumban laktunk. Péter később maradt Szombathelyen és a gazdasági vonalon, jelenleg Rábahídvégen dolgozik.
Rita viszont a Rábánál, ahová a 2014 januárjában letett államvizsga után bő három évvel került. Két évvel a diploma megszerzése előtt ugyanis már gyakornokként tevékenykedett a Győri Ipari Parkban, a Videoton jelenlegi leányvállalatánál. – A Practingon keresztül találtam rá a cégre, ahol felületkezeléssel és annak logisztikai folyamatival foglalkoztam. Azok után is, hogy a csütörtöki államvizsga utáni hétfőn már főállásban alkalmaztak. Azért siettem, hogy mielőbb cégnél dolgozzak, mert láttam, hogy a felsőbb évesek kellő gyakorlati tapasztalat híján nehezebben helyezkedtek el a munkaerőpiacon. Ezért szerettem volna hosszabb távú gyakornoki pozíciót, hogy annak minden előnyét hasznosíthassam. A méréstechnológiától kezdve a forgácsoláson át mindennel szerettem volna megismerkedni. A személyem és a felületkezelés azért került előtérbe, mert a cég angol partnerrel szándékozott a felületkezelést végeztetni – és én jól beszéltem angolul.
Idővel azonban azt érezte, hogy beszűkült számára a fejlődés lehetősége, mivel már csak félállásban kellett foglalkozni a felületkezeléssel, mellette a raktár munkáját segítette, amely aztán már végképp nem volt köthető a gépészmérnöki végzettségéhez. – Jeleztem, hogy váltani szeretnék. Nézegettem a folyamat- és anyagmérnöki pozíciókat, utóbbit meg is pályáztam a Rábánál. Háromkörös interjú után 2017 márciusában lettem a nagymúltú cégcsoport munkavállalója. Kovács technológusként kezdtem dolgozni. Jelenleg is hat kovács gyártósorunk működik aktívan, onnan kerülnek ki a futómű alkatrészek, valamint éves szinten mintegy 120–120 ezres darabszámban a mellső tengelyek és a tengelycsuklók. Szerencsémre, éppen a debütálásomkor épült a teljesen automatizált mellsőtengely-gyártósor, így gyakorlatilag azzal együtt nőttem fel én is. A növelt termelékenységű, modernizált gyártósor kapcsán belefolytam a projektfeladatokba, az oktatásokba, sőt a karbantartói feladatokba is. Jelenleg rábás szimulációs szoftverek használatával is foglalkozom. A kovácsolásokat megelőzően végeselem-szimulációkat végzünk, melyben nagyon sokat köszönhetek Molnár Zoltánnak, aki az egyetemen ezen terület rejtelmeibe precízen bevezetett minket, rengeteg háttértudást adva. Rajta kívül a szintén mechanikát oktató Nagy Zoltánt emelném még ki, aki ugyancsak nagyon nyitott volt felénk, hozzá is bármikor fordulhattunk szakmai kérdésekkel. Megemlíteném Tancsics Ferenc nevét is, akivel az egyetemen ugyan elkerültük egymást, viszont a Rábánál, a cég egyetemmel szoros kapcsolatán keresztül, az ő „szárnyai alatt” fejlődhettem. A kovácsolás csínját-bínját javarészt tőle tanultam. S bár már csak az egyetemen dolgozik, a közös projektekben együtt tevékenykedünk, de ezen kívül is mindig segítőkészen áll hozzánk. Visszatérve a rábás pályafutásomra: miután felépült az új gyártósor, átkerültem a gyártásfejlesztésre Németh Zoltánhoz, s ezzel bekerültem a mostani csapatba. Mivel azonban halmozódtak a feladatok és a futó projektek, átstrukturálták a szervezetet, teamvezetői pozíciókat kialakítva. Ennek hatására – miközben tervezési és folyamatmérnöki feladatokat is ellátok –, immáron két esztendeje a melegüzemi technológusok teamvezetőjeként is tevékenykedem.
Rita számára a Rába Járműipari Holding Nyrt. egyébként elsősorban azért tud vonzó maradni, mert szerinte nagyon jó közösség alkotja, amely nagy egységként tud dolgozni. – Büszke vagyok arra, hogy egy közel 130 éves múlttal rendelkező cégnél dolgozhatok, s hogy a megújulás jegyében nagyon jól tudjuk a fiatalokat is integrálni a rábás csapatunkba, amely szívesen fogadja a széchenyis gyakornokokat is. A megújulást nem csak a fiatalítás jelenti, hanem új termékek is. Ilyen például a Volvo elektromos kamionjához készülő futómű, amelyhez alkatrészeket gyártunk. Azt látom és várom, hogy a meglévő vevői körünk kiszélesedik, s hogy a Rába ilyen értelemben kilép a komfortzónájából. Ebben szeretném a magam módján én is segíteni, bár tudom, hogy a jelenlegi pozíciómban is sokat kell még fejlődnöm. A motiváció és a kihívás tehát megvan. Azt még megemlíteném, hogy ami a jelenlegi feladataimhoz szükséges, a már említett Németh Zoltántól tudom, aki a nyáron munkahelyet váltott. S hogy a tevékenységemhez mit adott az egyetem? – teszi fel önmagának a kérdést. – Elsősorban széleskörű műszaki szemléletet és rálátást. A pneumatikától, a hő- és áramlástanon keresztül, a forgácsoló és forgácsolás nélküli alakításon át a fröccsöntésig rengeteg folyamatot és alakítási módszert megismertünk. Azzal, hogy hallottam sokféle eljárásmódról és technológiáról, alapszinten hatalmas segítséget nyújtott ahhoz, hogy egy-egy problémát és feladatot más szemszögből is meg tudjam közelíteni. Az egyetem kapcsolatokat is adott. Erre példa, hogy a konzulensemmel, Hargitai Hajnalkával egy közös vizsgálatban jelenleg is együtt dolgozom. Örülök annak, hogy a munkámban megtaláltam a fejlesztést, a szüleim meg annak, hogy Győrben megtaláltam a helyem.
Cser Enikő Rita bár az általános iskola alsósaként versenyszerűen úszott és a megyei válogatottba is bekerült, annyira nem volt kitartó, hogy az élsportban gondolkozzon, így az úszás csak hobbi szinten maradt az élete része, ám a gimnáziumok közti versenyeken azért még rajtkőre állt. A víz helyett rövid időre „az a szép zöld gyep” került a középpontba, amelyen a labdát rúgták, ám egy két labda a gyomorszáj tájékára, elvette a futballtól a kedvét. Jött helyette a shotokan karate, amely hat éven át türelemre és kitartásra nevelte, ám térdproblémák miatt ennek is vége lett. No és azért is, mert Győrbe szólította az élet, ahol a falmászás és az íjászat keltette fel az érdeklődését. Ám leginkább a sárkányhajózás, amelyet először egy egyetemistákból létrehozott „bulicsapatban” (szevez) őzött, majd csatlakozott egyetemünk szese dragonkillers nevű csapatához, ahol Hegedüs Péter irányítása alatt azóta is lelkesen edz.
A sport mellett egy másik hobbija a bútorasztalosság. A munkájában használatos cad-szoftvert nemcsak alkatrészek, de bútorok tervezésére is használja. Ám nem állt meg itt, ezeket a bútorokat többnyire le is gyártja. Most éppen a szüleinek készít egy beépített szekrénysort.
S ha már család… férjét, a Videoton leányvállalatánál ismerte meg. A csopaki származású Gyarmati Tamás is egyetemünk öregdiákja, villamosmérnökként.